Azt mondják egy kép felér ezer szóval. Bizony ez sokszor igaz. Itt van ez a fotó is. Az ENSZ ülésén az összes jelenlévő képviselő felállt az orosz külügyminiszer, Szergej Lavrov videós beszéde alatt és kivonult a teremből. Szó szerint faképnél hagyták a világ legnagyobb és egyik legerősebb államának külügyminiszterét.
Ki hitte volna ezt még néhány hete, napja? Izmozásnak indult az oroszok és az amerikaiak között - ezt csinálják, ha kell, ha nem a világháború óta, haladó hagyomány -, Ukrajnában éppen, aztán addig sakkoztak, hogy Oroszország sarokba szorult. Vagy úgy érezte.
Putyin úgy döntött, a végső eszközhöz nyúl, a fegyverekhez. A számok neki kedveztek.Sokkal nagyobb hadsereg, atomarzenál... Egy sok éve zűrzavaros, széthúzó, velejéig korrupt Ukrajna. Az orosz államiság bölcsője, a Kijevi Rusz. Eleve sok millió orosz lakossal. Mi baj lehet?
Nyilván az ukránoknak is tele a hócipőjük az oligarchákkal, akik minden megtermelt hasznot kivittek az országból az utolsó hrivnyáig, a nép vegetál, szegény, azzal, hogy tízmillióan mentek el pár év alatt az országból, mert reménytelennek látják az ottani boldogulást. Plusz látják, hogy kavar ott náluk Amerika, csal el választásokat, csinál puccsot, mert az érdekei éppen azt diktálják, csak úgy, mint egy banánköztársaságban, csak úgy, ahogy szokták. ...
Ezt gondolták az oroszok. Vagy hitték.
Bemegyünk, pár nap alatt rendet teszünk, a nép megijed, majd átáll, sőt, belátják, hogy nekik is ez a legjobb...
Rosszul hitték.
Néhány nap alatt kiderült, hogy hiába az erő, hiába a nagy hadsereg, és hiába nyerhetnének akár katonailag, ha az ukránok nem akarják, ellenállnak a végsőkig, és ami a lényeg: HA AZ EGÉSZ VILÁG ELLENÜK FORDUL!
Ezt a háborút nem a csatatereken veszítik majd el. Hanem már elveszítették, a médiában, a világ közvéleménye előtt és politikailag is.
Lásd a fotót! A közöny, a hátat fordítás, a megvetés és a kirekesztés az igazi vereség.
Hiába bírná még a hadsereg, hiába lehet még hadonászni az atommal, hiába nem roppantotta meg még a sok - példátlanul sok! - szankció az országot. Mert 2022-ben nem ez számít. Nem a nyers erő. Nem a túlerő. Nem az akarás.
Sok minden kiderült most. Kiderült, hogy amit egynek lehet, azt mástól nem tűrik el. Kiderült, hogy hiába van meg a magad igaza is, ha nem jól képviseled, ha nem tudod jól kommunikálni. Hiába vagy erős, ha NINCSENEK SZÖVETSÉGESEID. Hiába tudsz elindítani egy háborút, ha nem tudod jól befejezni. Háborút indítani könnyű. Befejezni nehéz. Az indításról te döntesz, a befejezésbe már mások is bele fognak szólni.
Kiderült, hogy az ellenfeleknek lehet, hogy már katonákat sem kell bevetniük, elég önteni a fegyvert, lőszert egy kitartó népnek, elég totálisan elszigetelni a világtól, kirekeszteni minden globális rendszerből (lásd: SWIFT), és elég ha elérik, hogy neked legyen "rossz sajtód". És nem nyerhetsz!
A narráció, a "jó" sztori a minden! Az nyer, akinek jobb a sztorija. Jobb a sajtója.
Hiába van neked is egy sztorid a saját népét évek óta lövető államról, a kisebbségeket tipró nyelv- és egyéb törvényekről, az ellenségeid nyomulásáról és fenyegetéséről feléd, hogy körbevesznek fegyverrel, támaszpontokkal, rakétákkal... és ez nem csak rád veszélyes, hiába igaz mindez. Mindez is.
Ha a másik fél, felek sztorija jobb. Ha jobban fel tudják építeni, jobban el tudják adni.
És ez történik. Ez történt.
És, hát szögezzük le: HIBÁZTÁL!
Hiba volt a fegyverekhez nyúlni, háborút indítani. Nyilván úgy érezted, nincs más választásod, nincs más eszközöd, sarokba lettél szorítva, és senkit nem érdekel te mit akarsz?! Jogosak-e az igényeid?
És tényleg nem. Senkit nem érdekel. Ez van. Ez is egy tanulság. Hiába vagy nagy, nem te fújod a passzát szelet. Nagy vagy, de sebezhető. Agyaglábú óriás. Ez is kiderült.
Hiába vagy az egyik legerősebb.
Nem gondoltad volna, talán pár napja még az ellenfeleid sem, hogy ez ma már nem számít, nem elég. Ez egy globalizált világ. Senki sem sziget, ezer szállal kapcsolódnak össze a gazdaságok, és ezeket a szálakat el is lehet vágni! És igen, a másik is sérül, de te sokkal jobban.
És egyszer csak hátat fordítanak neked, nektek az emberek.
És ez a vég. Még akkor is, ha nem veszed észre vagy nem érted, ne látod még be.
Mert még ott a nagy sereg. De minek?
Kilőni még több rakétát? Minek? Még több rombolás, több értelmetlen halál. Minek?
Ennek vége. Ebből nem lehet már jól kijönni. Hátat fordítottak neked. A világ fordított hátat.
Nincsenek szövetségeseid. Még Kína is csak figyel, hogy vajon mi lesz veled, mert abból tanul! Tanulja, hogy mi lenne vele is, hasonló helyzetben. Hogy mennyit kell még edzenie, hogy lépjen. Hogy gondos előkészítés nélkül nem megy.
Tanul. A te buktádból és abból, ahogy Amerika csinálja a maga háborúit. Azt támad meg, akit csak akar. Azt rohan le, akit csak akar. Ott tart fenn illegális és minden jogot megcsúfoló börtönöket, kínzóhelyeket, ahol csak akar. Addig tart ott embereket vádemelés és ítélet nélkül fogva, ameddig csak akarja...
Miért?
Mert elhiteti az emberekkel előre, eladja nekik, hogy ez a jó, ez a helyes, hogy NEKI VAN IGAZA!
Hiába vagy erős, az erő nem minden. Ha nem tudod eladni a sztoridat.
Ha nem veszik meg a sztoridat arról, hogy neked van igazad. Neked is. És, hogy mások is hibáztak - naná, nagyon is -, hogy ezt együtt hoztátok össze. Az ukránoknak, az oroszoknak, és Európának, akik mind veszítenek, mind veszítünk most, ki az életét, ki a vagyonát, ki a befektetéseit, a pénzét, mert megdrágult minden.
Ezt a balhét már te fogod elvinni. (Meg mi is, így vagy úgy.)
Hát ennyi.
Bukások jönnek és fontos tanulságok.
A háború NEM MEGOLDÁS! Legyen ez az első és legfontosabb tanulság! (Ezt Amerika is tanulgatja.)
