Vége a szavazatok számlálásának, összesítésének.
Mondhatnánk a múlt vasárnapi állapot után, hogy egy héttel később váratlan győzelem született: Márky-Zay Péter nyert Hódmezővásárhelyen, ahol ő a polgármester.
Mégpedig a levél- illetve a külképviseleteken leadott szavazatokkal, azokkal is mindössze 204 szavazattal.
Pirruszi győzelem, de mindenképpen vigasztaló, egy csepp méz a nagyon keserű pirula, sőt, pirulák után.
A többesszám indokolt, hiszen nem csak az ellenfelek verték el múlt vasárnap, de a saját szövetségesei is. Nem is kicsit. Az első csak választási verség volt. Megesik. A mindenkori győztes mellett mindenki más nem nyertes. Ez a verseny lényege.
A másik azonban megalázás volt. Az "övéitől". De erről már írtunk. Mindenki kommentálja egy hete. Politológusoktól, közéleti embereken át az utca/internet fotelhuszárjaiig.
Mindenki megkapta a magáét. Oda-vissza.
Nem sajnálom, MZP-t. Megdolgozott mindkét vereségért. A padlóra került rendesen, nem maradt mellette senki. Csak a családja, ahogy az eredményvárón.
Ez a 204 plusz szavazat a szalmaszál a számára, amely a víz fölött tarja, amely nem várt módon adott esélyt neki arra, hogy amennyire a helyzete engedi, mégis emelt(ebb) fővel távozhasson vert kapitányként a csatatérről. (Bocs a dupla képzavarért!) Haza. Hódmezővársárhelyre, ahol ugyan nem sok hasznát vették az utóbbi fél- egy évben, de még vannak támogatói. Éppen 204-el többen, mint ellenzői!
És ő a további karrierjét ott képzeli el, polgármesterként.
Nem tudom, ez a 204 plusz mekkora optimizmusra ad neki okot a további karrierjéhez, akár Hódmezővásárhelyen, akár az országos politikában?
Vagy ez már az a helyzet, amire azt szokták mondani, hogy "tartós tejet már ne vegyen"?
